A Halak Hold kedvenc előadását kaptuk, vagyis az áldozat szerepet: ő ártatlan, és őt mindenki csak bántja. Persze, hogy mindenki sajnálta a hányatott múltja, csalódásai és szenvedései miatt. Az áldozatok pedig igen nagy hatalommal bírhatnak, éppen gyengeségük révén.
Mellette álltunk és mindig igyekeztünk nagyon tapintatosan bánni vele. Nem utolsósorban saját Halak Napom is rendkívül érzékenyen reagált a Halak Holdra – ki más is érthette volna meg jobban mit érez, ha nem az, akit szintén meggyötörtek már a valóság otromba szörnyei.
Halak Hold trigonban a Plútóval
Ám feltűnt egy “aprócska” bökkenő: az egész csak műsor volt. Elnézést, hogy ennyire a közepébe vágva kezdtem, de nem igazán tudtam, hogy is álljak neki ennek a bejegyzésnek. Végül arra jutottam, hogy csak kiadom magamból a gondolataimat, úgy, ahogy azok jönnek. Éppen ezért ez nem egy jól megtervezett, átgondolt felépítésű, nagyon egzakt elemzés, a gondolataim sodra vitte előre a kezeimet a klaviatúrán.
Egy csapatban dolgoztunk, és az egész csapatot elég érzékenyen érintette a dolog. Talán pont azért, mert az a bizonyos Halak Hold mindenkiből előhozta az érzelmeket. Szinte filmbe illő ármánykodással találtuk szembe magunkat, miután kezdtek potyogni a lelepleződött hazugságok. Igazából nem szeretnék nagyon belemenni, hogy egészen konkrétan mi is történt, de ami asztrológiai szempontból fontos az elő fog jönni. 😉
Nos, a hazugságokat vélhetőleg a Halak Hold indítványozta, de a Merkúrja eszelte ki. A Halak sokszor menekül a valóság elől, és mintha teljesen más világban élne. Ez a világ azonban könnyen válhat a valósággal nehezen összeegyeztethetővé. Egy leányzóról van szó, aki vélt és valós sérelmei miatt egy kitalált világba menekült (a valóságtól való menekülés jellegzetes Halak téma). Legalábbis első ránézésre így értékeltem. Bár valóban kedvét lelte kitalált világának történeteiben, a valóságot és kitalációt nagyon is jól meg tudta különböztetni. Ezzel még semmi gond, csakhogy a kitalációival befolyásolt, félrevezetett és manipulált minket.
A levegős Merkúr segítsége
Ha egy vizes Merkúr próbál átejteni, azt valahogy meg szoktam érezni – általában végig érzem, hogy valami nem kóser. Ennek ellenére remekül át tudnak verni, de ha más nem, legalább utólag rájövök, hogy mikor hol és mennyit kaptam a kamuzásból. Nos, ez esetben ilyesmiről nem volt szó.
Egy ravasz levegős Merkúrral volt dolgunk, ami színtiszta leleményességgel ejtett át minket – és egyikünk sem kérdőjelezte meg a szavait. Általánosságban egy levegő jegyű Merkúrt a rugalmas, alkalmazkodó intellektus; a gyors és találékony észjárás jellemez. Nem véletlen, hogy az Ikrek tudnak lenni a legügyesebb hazudozók. Egyszerűen túljárnak az ember eszén. Így a Halak képzeletbeli világát teljesen ésszerűen tudta tálalni. Olyannyira, hogy sokáig nem is feltételeztük, hogy akár csak egy fél mondata is valótlan lenne.
A Plútó irányítása
A Holdja kap egy Plútó trigont – egy olyan Plútó trigonját, ami mindent irányítani akar, és a hatalomvágy is elég erős benne. Mindent ő akart irányítani, de ezt nem nyíltan tette, ahogy pl. egy Oroszlán vagy Kos tette volna, hanem hátulról mozgatta a szálakat, úgy hogy a vég kezdetéig észre sem vettük, hogy mi folyik a felszín alatt…
Tehát Plútó a saját eszközeivel harcolt, leginkább manipulációval. Ehhez legkézenfekvőbben – a trigon révén – a Halak Holdját használta fel. Az érzelmei és érzékenysége révén manipulált minket. Nem kétlem, hogy valóban érzékeny csaj (pont ezért volt hihető). De egy dolog érzékenynek lenni és egy másik dolog ezzel visszaélni. Korábban nem véletlenül mondtam, hogy itt vélt sérelmekről is szó van.
A Plútó mindent a saját irányítása alatt óhajtott tudni. Viszont, ha valami nem a kedve szerint alakul, akkor azt a Hold sérelemként, csalódásként élte meg és jött az érzékenység meg, hogy “miért bántja őt mindenki, amikor ő annyit tesz másokért”.
Nem egyszer rendezett nagy jeleneteket, azzal a címszóval, hogy “neki most beletiportak a lelkébe, hogy tehettek ilyet – pont vele”. A manipulálás pedig ott jött a képbe, hogy igazából nem is volt az annyira nagy dolog, csak az egész érzelmi stresszt – amit ezzel előidézett bennünk – fel akarta használni a saját céljaira. (Vagy éppen nem is történt semmi, csak az áldozat szerepre volt szüksége ahhoz, hogy elérjen nálunk valamit.)
Folyamatosan próbált kijátszani minket, és megesett, hogy egymás ellen. Néha olyan volt mintha játszana velünk, nagyjából úgy, ahogy egy őrült pszichológus játszana egy maréknyi bábunak használt pácienssel. Egyenként letesztelt minket, hogy kit mennyire tud a befolyása alá vonni.
A befolyásolással és átveréssel odáig ment, hogy iszonyú rafinált terveket próbált kivitelezett. Például elszórt néhány információ-morzsácskát (az egész valótlan volt persze), kivárt, aztán valami szintén légből kapott dologgal össze akart ugrasztani minket – mindezt azért, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy ő akarta.
A nyílt harcmodor ereje
Igazából ez már a vég kezdete volt, mert a tervei kissé kisiklottak. A “vizes harcosok” sokszor tehetetlenek a korrektséggel, egyenességgel és igazsággal szemben.
- Az egyik társamnak a Kos Marsával nem bírt el – a Kos nagyon egyenesen és nyíltan harcol, nem fél szemtől szemben megküzdeni. A heves igazságkövetelésre pedig nem tudott elég gyorsan reagálni, és az új hazugságok nyilvánvalóan nem lettek elég jól megkoreografálva.
- Az én részemről a Vízöntőm és Szüzem korrektségével rendszeresen nem tudott mit kezdeni, sosem tudott igazán bevonni a játszmáiba. A higgadt, korrekt, csendes, egyenes megnyilvánulásaimba sosem tudott belekötni.
Amint kezdtek feltűnni az összefüggéseket már átlátni is kezdtem rajta, és onnantól ártatlan Halacska ide vagy oda semmiféle félrevezetés nem működött. (Klasszikus példa arra, hogy ha felismered a játszmát, akkor ki is kerülsz belőle.)
Egy történet véget ért
A történet végére mindenki számára egyértelművé vált, hogy kitalációkkal traktált minket, ő mégis ragaszkodott képzeletének szüleményeihez. Egyetlen igaz szó elég lett volna, hogy az átverések ellenére mellé álljunk, megbocsátsunk neki, és ezzel megkapta volna mindazt amire – állítása szerint – vágyott. De minden próbálkozásunk ellenére is képtelen volt erre.
Ily módon ő maga generálta azt, hogy ismét egyedül maradjon – jobban mondva magára hagyják és elforduljanak tőle. Ez aktiválta a szenvedő Halak Holdat, ami ezek után “joggal” szenvedhetett amiatt, hogy őt mindenki elhagyja és bántja.
Azt hiszem ez a Halak klasszikus tragédiája: ha nem tudnak – vagy akarnak – kilépni az áldozat szerepéből, és pont ezzel generálják az újabb szenvedéseket. Felmerül a kérdés, hogy valójában tényleg arra vágynak-e, amit állítanak? Vagy igazából jobban kedvelik a szenvedést?
***
Remélem sikerült az asztrológiai vonalát jól bemutatni a történetnek. Ha bármilyen meglátásotok van, írjatok nyugodtan.
