Költői Ébredés

Avagy óda a tranzit Jupiter kvadrátjáról a Merkúromhoz

A Jupiter ébresztette fel a bennem élő írót a fásultságból. Az ajándék ezúttal az ihlet volt, és nem lehetek ezért elég hálás. 🙂 Amikor a Jupiter kvadráttal érintette a radix Merkúromat megismerkedtem egy sráccal, aki egyből nagy benyomást tett rám. Gondolom mások erre mondják, hogy szerelem első látásra, de az én óvatos Szűz Holdam nem hisz az ilyesmiben. ;D

Aztán, ahogy jött úgy ment is az illető, maga után hagyva erősen megtépázott szívemet – ez akkor történt, amikor retrográd mozgása során érintette a Jupiter a Merkúrom. Miközben ő fehér lován ellovagolt a lenyugvó Nap utolsó sugaraiba – akarom mondani csinos kis kocsijával elhajtott a piros lámpán túlra –  olyasmit kaptam tőle, ami nagyobb kincs, mint ezernyi édes csók: ihletet.

A Merkúr az elme bolygója, ura az írott és kiejtett, kimondott és kimondatlan szavaknak, gondolatoknak. (A Merkúr általában jelentős szerepet tölt be az írók képletében.)
A Jupiter fő vonása a nagyság, fő elve pedig a kiterjedés; energiája lehetővé teszi számunkra határaink és tudatunk kiterjesztését.
Fontos megjegyezni, hogy ez a tranzit nem sokkal az után kezdődött, hogy a Merkúrom kikerült a Szaturnusz hatása alól. A Szaturnusz fogságában töltött hónapok után a Jupiter nem csak kiszabadította a Merkúrt, hanem elindította a kiterjedés, kiteljesedés útján is.

Megjegyzés: A Merkúromat érintő Szaturnuszról a Megkövesedett elme, a Jupiter tranzitjairól általánosságban pedig a Fortuna meg az a bőségszaru című bejegyzésben olvashatsz.

Na de vissza a történetünkhöz. 🙂 A szakítás után mindennél jobban igyekeztem szabadulni a fájdalomtól, és úgy tűnt, ezernyi átbeszélgetett barátnős óra sem elegendő. Ekkor kezdtem írni, eleinte azért, hogy a fájdalmamat ily módon adjam ki magamból.

Elsőként napló írásba kezdtem és csak úgy dőltek belőlem a szavak. Órákat töltöttem tollal a kezemben. Jupiter analógia a bőség és a túlzás is – esetünkben a naplómat töltöttem meg bőséges gondolatokkal, és néha az ezzel való elfoglaltságot túlzásba is vittem ugyan, de hát muszáj volt. 🙂 Később ismét novellaírásba kezdtem, de valahogy nem találtam meg benne az utam (Jupiter – útkeresés). Végül egy olyan irányba kezdtem haladni, amit a legtesthezállóbbnak éreztem magamhoz és amiben a leginkább ki tudtam teljesedni: ekkor kezdtem asztrológiáról írni.

Az életünk könnyedebb oldalához köthető a Jupiter, és bár a kvadrát egy feszült fényszög, így ez az útkeresés egy kicsit rögösebb, kevésbé egyértelmű, de kedvező kimenetelű volt számomra. Végül amikor a Jupiter harmadjára érintette a Merkúromat – ugyan még csak furcsa jegyzetek formájában –  már megvoltak a blog alapjai. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.