– Neptunusz tranzit és a VII. ház ura –

Nem igazán szeretek éppen zajló tranzitról írni, de most belefutottam egy olyanba, ami annyira intenzíven nyilvánult meg, hogy azt hiszem az lesz a legjobb, ha ezeket a kezdeti felismeréseket gyorsan össze is foglalom. Még mielőtt olyan neptunuszian tovatűnnének, ugyanis jelenleg a ködösítés papnője mesterkedik körülöttem.

A tranzit Neptunusz épp a VII. házam urát érinti egy szextillel, ami a Szaturnusz, ráadásul ez a radix planéta nagyon-nagyon pontosan együtt áll a radix Neptunusszal. Szóval, helyesebben megfogalmazva a tranzit Neptunusz szextillel érinti a Szaturnusz-Neptunusz együttállásomat. De, hogy miért nem így vezettem fel, az nagyon egyszerű, ugyanis kifejezetten a párkapcsolati téren nyilvánul. A saját magával alkotott fényszög gondolom felerősíti a Neptunuszt, szóval úgy érzem, hogy az egyébként is neptunizálódni hajlamos partner (hetes ház ura) most innen is onnan is kapja az ívet, és totál ellepték a hullámok. A másik ok, hogy az együttállás a Bakban van, ahol a Szaturnusz uralkodik, így az uralma alatt van a vele álló Neptunusz.

Az első hullámok

Az első jelek jó fél évvel ezelőtt értek el,  – kb négy-öt hónappal a pontos “randi” előtt kezdett aktiválódni a tranzit – amikor is elkezdett szárnyalni a fantáziám. Nagyon ártatlanul indult: egy film jóvágású szereplője, vagy egy tv interjún nyilatkozó szakértő csibészes mosolya is hatékonyan indította be a fantáziaképeket, és lovalt bele határtalan álmodozásba. Ami egyébként (lévén, hogy Halak születési uralkodóm van) még nem is lenne meglepő, az már inkább, hogy annyira magával ragadó volt, hogy amikor felnyomták az “ábránd kapcsolót” nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, képtelen voltam kontrollálni a gondolataimat.

Ezek az álmodozások pedig a társhoz (Szaturnusz) köthető vágyakról szóltak. Nagyon intenzív és érzelemdús képek voltak ezek, amik néha csak váratlanul (szinte a semmiből) betolakodtak a fejembe, és olyankor egy teljesen egzaltált állapotba kerültem. És még egy gondolat: a zene! (Szintén neptunuszi analógia.) Egyrészt a zene sokszor katalizátorként működött, másrészt meg nagyon elkezdtem vágyni a zenehallgatásra, olyan tevékenységekhez is társítottam a zenét, amik közben korábban soha nem hallgattam. Valahogy elkezdtem vágyni rá, hogy elmerüljek a zenében.

“Where are you now?Was it all in my fantasy? Where are you now? Were you only imaginary?”

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=60ItHLz5WEA]

“Atlantis – Under the sea – Where are you now? – Another dream – I’m faded – So lost – I’m faded”

Fontos üzenetet hordoztak ezek a felfokozott, intenzív fantáziák, arról, hogy mi is az, ami hiányzik az életemből. A radix Neptun szoros együttállásban van a Szaturnusszal, ami alapvetően korlátozza, visszafogja, gátat állít neki. (Ha nem is örökre, de mondjuk az élet első felében, vagy az első visszatérésig mindenképpen elzárt vagy korlátozott az, ami kapcsolatban van a Szaturnusszal.) Ráadásul ez az együttállás a Bakban van, ami a Szaturnusz uralmi jegye – ergó a Szaturnusz mondja meg, hogy mi legyen, ő a góré, az úr a háznál. Szóval voltak problémáim ennek a Neptunnak a megélésével, de az idő (Szaturnusz) haladásával ezek koptak és oldódtak. De az oldódás most kapott egy extra segítséget kívülről, hogy eltűnjön az a gát – talán megérett az idő a teljes önátadásra? Egyébként pont a Szaturnusznak akarja magát annyira átadni az a Neptun, hisz együtt áll vele (és az uralma alatt van) – és a kéretlenül a fejembe tóduló fantáziaképek végtére is pont a partnernek való lelki/spirituális önátadásról szóltak.

A Neptuni hullámok szintet léptek

Az előzőekben részletezettek végül szépen lecsengtek, úgy egy-két hónap alatt,  majd egy kis pihi után jött a második felvonás, amikor is abszolút hirtelen felindulásból felraktam magam egy online társkeresőre. Nem új számomra a terep, ráadásul egy Vízöntő Vénusszal (és Vízöntő Merkúrral) kifejezetten jól tudok neten ismerkedni, ám a Neptunusz ezúttal jól megkavarta a dolgokat.

A szokásos Vízöntős stílusban elkezdtem ismerkedni, és időről-időre fel is bukkant egy-két szimpatikus figura. Na igen ám, de amikor valaki kicsit jobban felkeltette az érdeklődésem, turbóra kapcsolt a Neptunusz és olyan felfokozott rózsaszínködös, remegős, szerelmes vagyok érzést zúdított a nyakamba (akár már pusztán egy-két levélváltás után is), amilyet még életemben nem életem át, soha. Konkrétan egyik nagy szerelmemnél sem verte ki ennyire a biztosítékot a rózsaszín köd.

De mivel aktív Neptunuszról van szó mind egytől-egyig csak lufi volt, pukkanásig töltve illúzióval. És ki is pukkadt minden alkalommal (meglehetősen rövid időn belül), és ehhez elég volt mondjuk egy olyan apróság, hogy küldött magáról még pár képet az illető, vagy Facebook-ra tereltük a csevejt és megláttam az adatlapját, vagy akár az első találkozás (bár odáig ritkán jutott el a dolog). Talán már kapisgáljátok, hogy a Neptun rózsaszín lufiját minden alkalommal az durrantotta ki, amikor kikandikált a valóság. Persze miért ne durrant volna ki, hisz egy-két szellemes levél nem ad épp alapot komoly érzelmeknek…  Ellenben a kivetített illúzióknak vázat ad! Bevallom engem meg az a szokásom tévesztett meg, hogy a jó megérzéseimmel – bár gőzöm sincs hogyan – mindig kiszagolom, ha tényleg megtaláltam azt a valakit, akit kerestem; ezért eleinte minden alkalommal azt hittem, ezúttal is erről van szó.

Miután pár hét alatt négyszer-ötször is sikerült megtalálnom az “igazit”, azért csak fülön csíptem magam, és kezdtem átlátni a szitán. Egyébként nem csak ilyen formában hatotta át a Neptunusz az online ténykedéseimet, mert volt itt minden: valótlan életkor megadás, köddé válás, valós csevejből titkos hódolóvá avanzsálás, blöffölés stb. Tudom, erre lehet azt mondani, hogy ilyenek az online társkeresők, de korábban velem ilyen nem nagyon volt, mondom a Vízöntőm egyébként nagyon jól kiismeri és feltalálja magát ezen a terepen, de ezúttal az online tér is valahogy nagyon más volt, mint amit bármikor máskor tapasztaltam.

Szóval amikor leesett, hogy a saját kivetített illúzióim tévesztettek meg, végül leszedtem magam a társkeresőről. Aztán elkezdtem végig gondolni azokat a motívumokat, amikkel a fantáziavilágomban felruháztam ezeket a szerencsétlen pasikat, illetve azokat a részleteket, amiket álmodozásként megéltem; hiszen valójában ez a lényeg, mert végtére is a saját belső szerelem-képemről, valamint belső társ-képemről mesél minden egyes fantázia.

Ha nem is zárkózom el teljesen, de azóta ódzkodok az aktív párkereséstől, viszont továbbra is rendszeresen álmodozok és fantáziálok. Azt hiszem, most ez a feladat, ami érzem közelebb visz ahhoz, hogy saját magamban megtaláljam a nekem való partnert. Ha bent megvan, kint már gyerekjáték megtalálni. Bár nagyon ködös az egész, mégis kezdem tisztábban látni, hogy milyen kapcsolatra is vágyom igazán, milyen partner illik hozzám, és én milyen partnerhez illek. Jah, és hogy mik azok a dolgok, amik kapcsán a korábbi kapcsolataimban visszatartottam magam az önátadástól, ezáltal nem tudtam igazán feloldódni (olyan neptuni módon) a kapcsolatban. Ugye, ez azért fontos esetemben, mert a Neptun együttáll a Szaturnusszal, tehát a partnerrel kapcsolatban valamilyen formában a Neptunnak is meg kell jelennie. Eddig inkább az volt a jellemző, hogy a partner (Szaturnusz) hatására a Neptuni témák elfojtódtak bennem (korlátozás – Szaturnusz). Ez is egy megélési mód, de nem árt szem előtt tartani, hogy az érett Szaturnusz nem korlátoz, hanem felállítja a kereteket, amin belül lehet játszani.

Záró gondolatok

A dolog azért is furcsa, mert a Neptunusz tranzitjai, amíg tartanak jellemzően észrevétlenek, illetve ez a planéta természeténél fogva is sokkal inkább leplezve, elfedve, elrejtve ténykedik. Szóval oké, hogy én ezt most így felgöngyölítettem, de elképzelhető, hogy ez még csak a felvezetés volt, ugyanis bár kb. fél éve volt az első hullám, maga a tranzit csak hetekkel ezelőtt pontosodott be először és még úgy egy másfél évig fog tartani (szóval tényleg az elején vagyunk).

Egyébként mikor ráeszméltem, hogy mi is zajlik tulajdonképpen, és hogy ez az őrület valójában egy Neptunusz tranzit… hát töredelmesen bevallom, elsőre elkezdtem hisztizni, hogy másnál bezzeg romantikus, rózsaszínködös szerelmet hoz, nekem meg már megint csak a plátói illúziók jutottak. 😀 De, hogy őszinte legyek… ha csak a kezdeti hullámverés is ilyen intenzív volt, és még most kezdődik a cunami… Hááát….

Kezdjek félni? Kell egyáltalán nekem agyeldobós-rózsaszín-szerelem? 😀 Annak úgyis csak csalódás a vége, nem? Nem maradhatnának továbbra is a gátak? Inkább nem hisztizek, csak szépen megköszönöm a tanítást – hátha ennyivel megúszom. 😀 Vagy azzal, hogy felismertem a feladatot, és tudatosan is figyelek, már nem kellenek a trükkök és a ködösítés?

Persze az is lehet, hogy ez csak az elterelés (megtévesztés) része volt, a hullámverés; közbe meg a vízfelszín alatt zajlik a lényeg, amit talán észre sem veszek. Erről is van sejtésem, hogy esetleg mi lehet, de hogy őszinte legyek nem tudom megfogni igazán, megfogalmazni meg pláne nem..

Na látjátok, ezért nem szoktam aktuális tranzitokról írni: mert nincsenek válaszaim. 😛 Talán majd egyszer folytatás következik, de az is lehet, hogy az egész elvész a ködben…