A Skorpió igazsága

Ez most egy gondolkodós poszt lesz, és csak részben kapcsolódik az asztrológiához, inkább a hozzáálláshoz. A Skorpiót és a hozzá kapcsolódó témákat gyakran szokták kicsit félelmetesnek érezni, kicsit vonz is, meg taszít is alapon. Persze minden jegynek megvan a maga megtanulandó igazsága, de olykor határozottan úgy érzem a Skorpióét nem szeretjük megtanulni, néha igencsak szeretnénk megúszni…

Az asztrológia egy nagyon hasznos eszköz a folyamatos személyiségfejlődéshez, hiszen a szimbólumok megértése, a tranzitok, szolár képletek és egyéb módszerekkel nagyon pontos képet kaphatunk arról, hogy mely életterületek vagy akár milyen konfliktusok kerülnek fókuszba, akár a konkrét időszakokban is.

Abban egyet értünk, hogy a tudatosság nagyon fontos és iszonyú sokat segít ezekben a dolgokban (vagy akár az élet bármely területén), de olyan sokszor belefutok olyan gondolatokba, hogy “éld meg jól”, a tudatossággal, meg fejlődéssel a pozitív oldalát is meg lehet élni, asztrológiai alapon mondjuk egy tranzitnak… Szóval könnyű egy ilyen túlzottan optimista, csak a jót lássuk a világban vonalat felvenni… Holott ez nem minden esetben célravezető.

Ezeknek a közös pontja szerintem az a mögöttes motiváció, hogy folyton-folyvást ki akarjuk kerülni a nehézségeket, megúszni a fájdalmas tapasztalásokat. Közbe meg szerintem pont, hogy nem erről kéne szólnia a spiritualizmusnak, hanem arról, hogy ha jön egy kihívás, egy életfeladat, egy krízis, abba bele kell menni, meg kell élni, mert ezáltal tudunk igazán fejlődni. Az asztrológia, numerológia, meditáció, tarot vagy bármi más csak egy eszköz ahhoz, hogy mélyebben megérthessük a helyzetünket, a belső konfliktusainkat és motivációinkat.

A Skorpió jegy belső lelki munkája

Nem értek egyet az olyan népszerű felfogásokkal, hogy ha tudatosan figyelünk, meg felkészülünk, akkor egy-egy helyzetet “meg lehet jól élni”. Mármint ha a “jó megélés” alatt azt értjük, hogy könnyen vagy problémamentesen, vagy akár fájdalommentesen. Hát ha ez a mérce, akkor szerintem nem, nem lehet jól megélni. Szenvedni szükséges, mert hasznunkra van. De gondoljunk csak bele, hogy ez mennyire logikus!

Tételezzük fel, hogy a sors (vagy a tudatalattink vagy Isten, vagy nevezzük, ahogy akarjuk) a javunkat akarja. Ehhez pedig a krízis az eszköze – amit például egy tranzit jelezhet számunkra – és minden esetben olyan feladatot kapunk, ami az aktuális szintünkhöz igazodik és a leginkább szolgálja a fejlődésünket. Csak, olyasmi szolgálhatja a fejlődésünket, ami kihívás, ha nehézségek nélkül meg tudnánk oldani, abban hol van az előrelépés? Ha olyan verzió jön, amivel könnyen meg tudunk birkózni, annak a fejlődés szempontjából nincs értelme, azzal sehova sem jutunk el. Legfeljebb megveregetjük a saját vállunkat, hogy de klasszak vagyunk… Az olyan edzés, ami után nincs izomláz lehet, hogy jól esik és szolgálja az egészségünket, fittségünket, de azzal nem erősödnek az izmaink, csak kicsit dolgoztak… Így van ez a lelki erősségünkkel is. Csak akkor erősödünk, fejlődünk, ha megszenvedtünk érte.

Az persze való igaz, hogy minél szorgalmasabban edzünk, mondjuk akár lélekre is, úgy a lelki állóképességünk is javul és ha beüt a krach, ami mondjuk egy nagyobb megterhelést (krízist) jelent, azt jobban fogjuk bírni, mert eleve van önbizalmunk a harchoz.

A tudatos felkészülés szintén egy érdekes kérdés (mondjuk egy nehéz tranzitra). Az adott területen rendet tenni önmagában jó és kívánatos, de attól a nehézségeket még nem fogjuk megúszni. Például azért, mert akkor egy mélyebb vagy másik konfliktust kapunk, hiszen a tranzit célja- a felkészüléstől függetlenül – az, hogy fejlődjünk, ezért az aktuális szintünknek megfelelő leckét fogunk kapni. Ha felkészülés címén szintet lépünk, a tranzit célja akkor is az lesz, hogy egy még magasabb szintre juttasson el. Ezért bár mondjuk korábban feloldottunk egy konfliktust magunkban, de akkor meg kapunk egy másikat. Az élet nem egy olyan suli, ahol lehet trükközni. 😛

És továbbra is azt mondom, hogy nem baj, ha előzetesen készülünk, ha akár folyamatosan végzünk belső munkát, feltárunk problémákat és dolgozunk rajtuk. Ez tök jó dolog! Ám ha azért csináljuk, hogy megússzuk a leckét, na az nem fog bejönni.

Az életet meg kell élni. A rosszat is. Házasságkötéskor az esküben is az van, hogy “jóban-rosszban”. Az élethez kell mind a kettő, a fejlődéshez meg pláne. Ha előre készülsz egy tranzitra az jó, és csináld nyugodtan, mert hasznodra fog válni; de attól még a tranzit negatív aspektusait is meg kell majd élned, azok alól nincs kibúvó. Főleg, hogy lehet, olyan élethelyzetet hoz elő, amire korábban nem is gondoltál. (Egyébként ez valószínű.)

Mindettől függetlenül valóban meg lehet jól élni egy krízist. A lényeg, hogy megúszni nem lehet, illetve bizonyos esetekben meg lehet, vagy inkább ki lehet bekkelni a húzós időszakot, csak nem érdemes, mert általában később visszakapjuk ugyanazt a feladatot, vagy egyéb életterületeken okozhat elakadást.

A Skorpió igazsága

Jó megélés alatt mondjuk azt értem, hogy szembenézek a problémával, belemegyek, vállalom a fájdalmat és a nehézségeket is, szembenézek velük és megélem. Akkor is, ha fáj. Valóban fájdalmas tapasztalatok lehetnek, és az tuti, hogy nem a megélés a jó része. De itt jön a Skorpió igazsága: ha belemegyünk a fájdalomba, nem félünk az élet árnyoldalától, elég bátrak vagyunk szembenézni a saját démonainkkal, lemegyünk a saját külön bejáratú alvilágunk (poklunk) legaljára, vállaljuk a fájdalmat és átengedjük magunkat neki, az ugyan egy időre lehúz, széttéphet, és igen, néha úgy érezzük, belehalunk.

De amikor leérünk a legnagyobb mélységig, ott már vége, ott csak üresség van, mert akkor már megélted és elengedted. Az ókorban sokszor Sasként ábrázolták a Skorpiót, és ez rávilágít arra, hogy miért fejezi ki jól ezt a jegyet mind a kettő. Az elengedés a halál, amivel meghal egy darabka bennünk – az ami fájt – de ha azt elengedtük, akkor már felemelkedhetünk a mélységből, és az már szárnyalás lesz. Mint a főnix madár: meghal, majd hamvaiból újjászületik. Ez a Skorpió belső transzformációja, a Skorpió igazsága.

A szilárd kereszt

Az élet szilárd alapkövei a Bika, az Oroszlán, a Skorpió és a Vízöntő – mind a négy kell a teljes élethez. Ha el tudod engedni, kicsit bele tudsz halni a fájdalomba (Skorpió), akkor felszabadulsz (Vízöntő), és csak ezzel a szabadsággal élheted meg az életet (Bika) és az életörömöket (Oroszlán). Szóval a jó megélés az én nézőpontomból az, hogy megszenvedem ugyan, de ezáltal a tapasztalás által felszabadulok, és ebben a felszabadult állapotban már újra nyitott leszek az élet örömeire.

Ha jól akarod megélni a krízist, akkor menj bele és szenvedj. Fogadd el, hogy az életnek része a nehézség, az árnyoldal, öleld magadhoz. Hagyd, hogy átfolyjon rajtad (a Skorpió víz jegy), de ne dagonyázz benne, éld meg, aztán engedd el és akkor felszabadulsz, mert ez az út, az örömmel telt élethez. Másrészt az élet olyan, mint egy libikóka, csak annyira tud kibillenni az egyik oldalon, amennyire a másikon. Szóval boldog is csak annyira lehetsz, amennyire a fájdalmat meg tudod élni. Ha a maga teljességében át tudod adni magad neki, akkor a teljes boldogságnak is át fogod tudni magad adni.


Utóirat: Az asztrológia egyik nagyon fontos eleme a saját nézőpontunk fontossága, adott személy csak a saját radixán keresztül tudja szemlélni és megélni a világot. Szóval ami itt leírva szerepel az a saját Skorpió igazságom, de mindez nem zárja ki más személyek igazságának létjogosultságát. Ha Te ezt nem így éled meg, oszd meg velünk, Te hogyan küzdesz meg az élet árnyoldalával, vagyis a saját Skorpió igazságodat, hátha egy ide tévedő olvasó pont abból tud majd töltekezni. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.