A jelentőségteljes élet négy pillére megvan az asztrológiában?

Egy nagyon érdekes elmélettel találkoztam a minap és már a cím láttán is bevillant néhány asztrológiával kapcsolatos gondolat. Amikor rákattintottam, egyből az járt a fejemben, vajon megfeleltethetőek-e a pillérek az asztrológia szimbólumainak. A magam részéről úgy gondolom, igen. Bár be kell vallanom, egy-két dolgot új megvilágításba helyezett számomra, bár mindenképpen hasznos gondolatokhoz vezetett. Éppen ezért gondoltam hasznos lehet, ha megosztom az elmélkedésemet veletek is, szóval ezúttal nem elemzéssel készültem, masszívan elmélkedni fogunk. És nem állítom, hogy helyesek a meglátásaim…

A jelentőségteljes élet négy pillére

Emily Esfahani Smith kanadai írónő és pszichológus, azt kutatta, hogy hosszú távon mi vezet a valódi elégedettséghez és a belső egyensúlyhoz. Eredményeiről pedig könyvet is írt, amelyben megfogalmazza, mi az a négy alappillér, ami a jelentőségteljes élethez vezet.

Miért jelentőségteljes élet, és miért nem boldogság?

Például a megfigyelései alapján a boldogság kergetése sokkal inkább frusztrációhoz vezet, semmint boldogsághoz. Valamint a boldogság inkább egy pillanatnyi dolog, míg a megelégedettség hosszabb távú. A megelégedett élethez pedig az szükséges, hogy az adott egyén úgy érezze, az életének van értelme. Na ez akar lenni a jelentőségteljes élet. Az élet értelmére alapozás pedig nagyobb elégedettséget eredményez, mint a röpke pillanatokban megélt boldogság.

A Mindset pszichológiai portálon egy egész cikket szenteltek, amit itt tudtok elolvasni: A jelentőségteljes élet négy pillére

Persze egyből asztrológiai keretekben kezdtem gondolkodni, és megpróbáltam elhelyezni a négy pillért az asztrológia szimbolikájában. (Mert nekem az asztrológia jelenti az élet pilléreit, ha valami abba nem helyezhető be, akkor nem is létezik. 😀 ) Bár már maga a négyes szám és a “pillér” kifejezés is nagyon beszédes volt. Részben azért, mert hasonló pilléreket már magam is megfogalmaztam, például  a horoszkóp felépítésének  áttekintésben, ami ott valahogy így hangzott:

Az élet sarkalatos pontjait a két fő tengely határozza meg: az aszcendens és a deszcendens, valamint az MC és az IC; vagyis az, hogy ki vagyok és honnan jöttem (aszcendens és IC), és hogy hová tartok és kivel (MC és deszcendens).

Alapvetően ez a gondolat nyújtotta az alapot ehhez a mostani elmélkedéshez is. Szóval eredendően a két fő tengely szimbolikájában kerestem az egyezéseket.

A jelentőségteljes élet négy pillére Emily Esfahani Smith szerint:

  • Valahova tartozás: Azok az emberi kapcsolataink, amelyekben elfogadást és megbecsülést kapunk, és mi is így viszonyulunk másokhoz.
  • Életcél: Az elhivatottságot érzése,  ami értelmet ad az életünknek és ami mellett elköteleződünk. (Nem feltétlenül karrier, lehet a család vagy a gyermek is az élet értelme.)
  • Transzcendencia: Ez egy olyan állapot, amikor az ember a napi rutinból kiszakadva a jelenbeli tudatosságán kívül helyezkedik. Ennek átélése egyéni úton valósul meg.
  • Történetmesélés: A saját életünk története és annak elmesélése. Az, ahogyan értelmezzük és feldolgozzuk mindazt, ami velünk történt, ahogyan magunkra tekintünk, és a mélyebb megértés által segít, hogy tisztábban lássunk.

A teljes cikket, amiben részletesen kifejtik az egyes pontokat, itt találjátok: A jelentőségteljes élet négy pillére

Mi lehet ez a négy pillér az asztrológiai szimbolikában?

Elsőre kicsit megakadtam, mert az első kettő megfelel az MC-IC tengelynek, de a második kettőn el kellett gondolkodnom, az már nehezebb ügy.

Beugrott az is, hogy ez talán a kilences és a hármas ház tengelye, mint vallás, hit és a transzcendencia egyfajta elérése, illetve a hármas ház, mint a kommunikációból fakadó mesélés. De ezek bármennyire fontos életterületek is, mégsem annyira sarkalatos pontjai az életnek és ebbe az értelmezésbe könnyen bele lehet kötni. Például azzal, hogy a transzcendenciát például a művészetekkel, a kreativitás megélésével is el lehet érni, a történetünket meg mondjuk a barátainknak, a közösségünknek meséljük. Akkor meg már az 5-11-es házak tengelyénél vagyunk. De ezekkel megint az a baj, hogy fontos életterületek ugyan, de ezek kvázi csak módszerek, ezekkel valahogy nem állt össze a kép.

Gondoltam arra is, hogy ezek talán nem kimondott tengelyek, hanem a horoszkóp nagyobb egységei, példának okáért az MC-IC tengelyt szoktuk válaszvonalnak tekinteni, és ezáltal két részre osztani a képletet, amely ebben a kontextusban befelé és kifelé fordulásként értelmezhető. Ebben már több igazság van, de végső soron mégis kötődik az ASC-DSC tengelyhez, mint az egyén és a külvilág.

Az asztrológiában nem véletlenül a főtengelyek jelölik az élet sarkalatos pontjait. Újra meg újra visszatértem oda, hogy itt szaglásszam. Aztán beugrott: ha nem a tengely alapvető értelmezéséből indulunk ki, hanem annak egy magasabb minőségét nézzük,  akár passzolhat is a dolog!

A saját feltételezésem az, hogy a második kettő azért nem azonosítható be élből, mert egy magasabb szintet jelentenek. Ami logikus is, hiszen a tényleg jelentőségteljes élet nem a középszerűségben rejlik, hanem önmagunk meghaladásában, önmagunk magasabb szinten való megélésében. A jelentőségteljes élet eléréséért tenni kell, nem valósul meg csak úgy magától. Ha ebből a nézőpontból vizsgálódunk, véleményem szerint megtaláljuk a sarokpontokat asztrológiailag is.

Mivel ez a két gondolatmenet tényleg csak személyes benyomás lesz, nyugodtan vitatkozzatok vele, szívesen fogadom a hozzászólásokat, akár egyetértőek, akár nem. 😉

Valahova tartozás, vagyis IC

Az IC-hez a családot, az otthont és a származást szoktuk kötni, de ezek inkább csak kulcsszavak. Ha alaposabban megnézzük az otthon és a család is a valahova tartozást szolgálják, azt a legbensőségesebb közeget jelentik, ahova tartozunk. És jó esetben ebben a közegben teljesen el vagyunk fogadva, itt tudunk igazán kényelmesen ellazulni.

Életcél, vagyis MC

Ez már elsőre is elég egyértelműnek tűnik, főleg, ha nem a szokásos karrier értelmezésből, hanem az “elhivatottság” fogalmából indulunk ki. Sokszor a karrierrel azonosítják a X. házat, pedig életcélja annak is lehet, aki nem akar a klasszikus értelemben karriert építeni. Az MC és a X. ház arról mesél, hogy mire érzünk elhivatottságot az életünkben, ez jelentheti az életünk értelmét.

Transzcendencia és aszcendens

Itt már egy kicsit gondban voltam. De volt két kulcs gondolat: “jelenbeli tudatosságán kívül helyezkedik”, valamint “a magasabb szintű valósághoz kapcsolódik”. A gondolatmenetem végére arra jutottam, hogy ez az aszcendens, illetve az “én” magasabb szintű megélése.

Egyszer kaptam egy nagyon egészséges ego megfogalmazást (részben Diószegi Ádámtól származott), ami szintén segített eredményre jutni:

“Nem elengedni kell az egot, mert a valósággal csak azon keresztül tudsz kapcsolatba kerülni.”

Azt hiszem, pont ezért kapcsolódhat az aszcendenshez a transzcendencia, mert ez a közvetítő kapocs a kint és bent, és talán a fent és lent között is.

Másrészt a transzcendencia megtapasztalása önmagunkról szól, mert nem csupán egy magasabb szintű valóságot tapasztalunk, de annak a magasabb szintű valóságnak a részeként tapasztaljuk meg saját magunkat.

Legalábbis nálam a meditációk során rendre ez szokott előjönni, hogy miközben eltávolodok a saját nézőpontomtól, érzelmeimtől, és egy elengedett egységélményt tapasztalok, közben paradox módon sokkal közelebb kerülök önmagam egy belsőbb tartományához. Kvázi ugyanannyira tolódnak a határok felfelé és kifelé, mint lefelé és befelé.

Számomra ez egy felvillanyzó gondolat volt, mert az aszcendensre mindig “egy síkon” gondoltam, és persze van árnyoldala, meg pozitívabb és negatívabb megélési formája, de vertikálisan, önfejlesztésként ilyen kontextusban még nem gondoltam rá, pedig hasznos gondolat.

Történetmesélés, vagyis deszcendens

Nem tudom mennyire lesz érthető, hogy miért találtam megfeleltethetőnek ezt a pontot a deszcendensnek. Kicsit nyakatekert ugyanis a dolog, szóval itt lesz egy csavar a gondolatmenetemben, de remélem érthető lesz. Számomra nagyon értékes felismeréseket hordozott.

Az alapfelvetésem az lenne, hogy a saját történetünk elmesélése kívülről irányul vissza ránk. Ez nagyon hasonló a VII. ház mélyebb működéséhez. Amikor abból indulunk ki, hogy “párom a tükröm”, ott pont az történik, hogy valami kiindul magunkból, amivel a másikon keresztül szembesülök, vagyis visszahat rám.

Ugyanakkor van egy magasabb működési szintje: az a felismerés, hogy a VII. ház nem a külvilág/a partner/a rajtunk kívül álló dolgok, mert az is a saját részünk. A VII. ház mélyebb értelemben nem a külvilág, hanem a reflexiónk a külvilágra. Annak felismerésével emelkedhet magasabb síkra, hogy ez nem egy rajtam kívülálló valami, hanem bennem van, a részem.

Megjegyzés: Az aszcendens azt mutatja, amivel azonosul az “én”, az ezzel szemközti deszcendens azt mutatja, amivel nem azonosul az “én”, vagyis azon részünk, amit magunkról leválasztva külvilágként érzékelünk.

Hogy kapcsolódik a történetmesélés a deszcendens magasabb síkjához?

Azzal, hogy elmeséljük a történetünket, eltávolodunk magunktól, kvázi magunkon kívül helyezzük a történetünket. A VII. ház azon részünket szimbolizálja, ami rajtunk kívül van. Szóval az első pontom az lenne, hogy a mesélés kifelé irányul (még ha nem is nyilvános mesélésről van szó), kihelyeződik, de onnan vissza is hat az egyénre (kívülről).

Maga a mesélés az, ami miatt áthelyeződik a téma a VII. házba, függetlenül attól, hogy nyilvánosan vagy csak magunkban idézzük fel a történteket. Nem szükséges tényleges közönség, lehetek a saját magam közönsége is; ez egy olyan közeg, ahol egyszerre lehet jelen az egyén mesélőként és közönségként is.

Nem csak elmeséljük életünk történetét, de az értelmezzük szerint interpretáljuk, a saját megélésünkkel színezzük, minősítjük, valamilyen keretbe foglaljuk. Viszont a saját interpretációnk alakítható, az előadásmód változtatása pedig lehetőséget ad az átkeretezésre, vagyis alakíthatom saját magam és a saját külvilágomat. (Ez terápiás technikaként is használható.)

A saját történet újrakeretezése, rendszerezése, mélyebb megértése, valamint a szembesülés, segít tisztábban látni. A tisztán látás és az újrakeretezés, pedig megváltoztatja azt, amit a külvilágból érzékelek és tapasztalok, ugyanis nyitottá és befogadó válunk olyan tapasztalatokra is, amiktől a korábbi, negatív élmények távol tartottak. Megváltozik a külvilágunk, vagyis a VII. ház megélése. A velünk történt események tisztábban látása, racionálisabban kezelése, pedig közvetlenül vezet egyfajta belső harmóniához, nagyobb fokú elégedettséghez.


Remélem érthető volt a magyarázás, és tetszett ez a kis eszmefuttatás. Ha valamivel nem értetek egyet, nyugodtan kössetek bele, nekem ez így logikusnak tűnik, de nem feltétlenül helyesek a meglátásaim és persze fennáll a belemagyarázás lehetősége is, szóval szóljatok be nyugodtan. 😉

Ha szívesen olvasnátok hasonló, elmélkedős bejegyzéseket az Asztrológiai elmélkedések kategóriában találtok még néhányat, nézzetek be oda is! 🙂

Tetszett? Oszd meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.