Nyilas lelkek útjai

Nyilas Nap és Hold kapcsolata

A Vikinget című sorozatból hoztam két szereplő kapcsolatát, és csak elmélkedés ugyan, de számomra valahogy a Nyilas princípiumot sugallta a kapcsolatuk. Egy viking harcos és egy keresztény szerzetes: Ragnar és Athelstan kapcsolatát már a történet elejétől fogva nagyon érdekesnek találtam.

Már az első közös jelenetük sem volt racionálisan teljesen értelmezhető: miért hagyta életben a viking a szerzetest? Akkor még nem tudhatták, hogy nagy hatást fognak gyakoroltak egymás életére. Mégis van az úgy, hogy egy pillanat alatt megérzel valamit a másikban, és pont az együttállások azok, amik nagyon elemi erővel csapnak le, hisz a legközvetlenebbül hatnak egymásra. Talán erről lehetett szó? Egy pillanat alatt megérzett valamit a másikban?

Nagyon szeretem ezt a párost, mert szerintem gyönyörű példája annak, ahogy két férfi elfogadja, tiszteli és szereti egymást. Még a félreértések előtt mondom, szó sincs homoszexuális vonalról, tényleg inkább egyfajta szereteten alapuló testvériség. A nők barátságáról rengeteg filmes történet van, de a pasikat nem gyakran ábrázolják így, pedig mennyire szép és fontos ez a fajta lelkiség is!

Na, de ki is ez a két személy?

Ragnar

Ragnar, egy viking harcos, és néhány fő vonását kiemelném. Az egyik a hite, ami elég sokrétűen jelenik meg, és elsősorban a saját magába vetett hitet jelenti, de ez olyan formában is megjelenik, hogy saját magát az istenektől származtatja. Az egész sorozat azzal indít, hogy nyugatra akar hajózni, felfedezni az arra felé fekvő földeket (amiről nem tudják biztosan, létezik-e). Persze az elöljáró nem engedi, mert ostobaságnak tartja, hogy arra felé lehet valami. Ragnar viszont egy új tájékozódási eszközzel (tudomány – tudás) felszerelkezve – a tiltás ellenére – egy kisebb csapattal nyugatra hajózik és felfedezik a brit szigeteket.

Nyilas Nap

Szándékosan kiragadott részletek ezek, de szerintem már rájöttetek, hogy ezek mindegyike tipikus Nyilas vonás: a hit, az istenektől származás, a felfedezés, és ugye a tájékozódási eszközzel a tudás is. A hit és elsősorban a hit azon része, amivel önmagát erősíti, valamint az ismeretlent felfedező kalandor, mind-mind klasszikusan a Nyilas megnyilvánulása. Ragnarnál ez egyfajta kifelé áradó mentalitás, önmegvalósítás, ezért az ő alakjában a Nyilas Napot véltem felfedezni.

Először az volt az érzésem vele kapcsolatban, hogy Kos, hiszen egy rettenthetetlen harcosról van szó. Viszont, bár nem tér ki a harc elől, és beleáll a konfliktusokba, mégis inkább megfontolt és okos jellem, ami a Kosnak nem annyira sajátossága. Másrészt nem a harc viszi előrébb, nem él-hal a harcért, sokkal inkább a felfedezés és a hit ösztönzi.

Sok részben megjelenik az igazsághoz való viszonya is, hiszen jarl (vagyis elöljáró) és később király is lesz, így az ítélkezéseit is követhetjük. Már az elején is azt láttuk, bántja az igazságtalanság, amiért hajlandó megküzdeni is. Valamint az ítéletei során is előjön egyfajta – néha ugyan sajátos – igazságra való törekvés. Büntet is ha kell (az ítélet is a Nyilashoz tartozik), olykor keményen, de nem igaztalanul.

Athelstan

Már elve a foglalkozása jelzi, hogy nála központi téma a hit, ugyanis keresztény szerzetesként ismerjük meg a történet elején. Később a vikingek között élve élénk érdeklődést mutat az ő hitük iránt is. (Annak ellenére, hogy nem kényszerítik annak átvételét.)

Nyilas Hold

Egy apró mozzanat szerintem  szintén kötődik a Nyilashoz, ugyanis a Nyilas számára fontos a szabadság. Athelstant pedig rabszolgaként vitték a vikingek földjére, de nem érezte kényelmesen magát ebben a szerepben, még akkor sem, ha hétköznapjai nem feltétlenül változtak azzal, hogy szabad ember lett. De mégis megkérte “gazdáját”, Ragnart, hogy szabadítsa fel, mert fontos volt számára, hogy szabad emberként élhessen.

Tudjuk, hogy Athelstan korábban sokat utazott szerzetesként és térítőként. Maga az utazás, az új nyelvek elsajátítása a kora középkorban igen ritka volt. Az utazás szintén Nyilas analógia. Valamint az is, hogy egy teljesen új kultúrát ismer meg (a vikingekét), itt lényeges pont, hogy az első perctől kezdve érdeklődést tanúsít a vikingek kultúrája iránt. Valamint idegen földön talál otthonra, ami a Nyilas Hold egyik fő analógiája.

Ennél a karakternél a legfontosabbak a hit dolgai. Bizonyos szempontból felfedező, mint Ragnar, de ő sokkal inkább a lélek és a hit dolgaiban teszi a felfedezéseket, semmint új földek kutatásával (még ha sokat utazott is élete során idegen földeken). A vikingek között élve, megismerve és megszeretve őket, Athelstan központi vívódásává válik, hogy miben higgyen. A saját keresztény istenében, vagy a hit útjain is a vikingeket kövesse. Vívódik, hogy melyik az igaz és a helyes út. (Ezek szintén Nyilas analógiák.)

Mindez jól reflektál Ragnar Nyilas Napjára, itt is a Nyilast véltem felfedezni, de Athelstannál sokkal inkább egy belső utat látunk, ami inkább a Holdra utal.

Nyilas Nap és Hold

Az évek múlásával egyre szorosabbra fonódik a két ember kapcsolata, egyfajta lelki kapocs van közöttük, eredendően értik meg a másikat és ezáltal egyfajta testvéri szeretet alakul ki közöttük. Viszont ez a fajta lelki szövetség kívülről sokszor szinte érthetetlen, és sokan nem is értették a viking közösségben sem, hogy a vezetőjük, Ragnar számára, miért is olyan fontos ez az Athelstan.  Ők csak a messziről jött embert (Nyilas Hold) látták.

Miközben Athelstan hitbéli vívódásai zajlottak, Ragnar sem zárkózott el a hitbéli kérdésektől, ő is érdeklődött Athelstan keresztény istene iránt, bár saját hitében nem ingott meg. Kettőjük között sokszor előjöttek a hitbéli kérdések, de tisztelettel a másik hite iránt, inkább egyfajta filozofálgatásként, a más nézőpont megismeréseként. (Nagyjából úgy ismerkedtek a másik hitével, ahogy az ismeretlen kultúrával ismerkedünk, nyitott érdeklődéssel, de magunkat nem megtagadva.)

Nyilas Nap és Nyilas Hold kapcsolata

Szintén egy érdekes momentum volt, amikor Ragnar új felfedeznivaló célpontot talált (Párizs városát), és alakuló terveivel Athelstant találta meg,  szinte egyedül ő értette meg. Athelstan megértette felfedező-vágyát és gondolataival, korábbi utazásainak tapasztalataival segítette Ragnar terveinek kibontakozását. Ekkor szintén sokan nem értették, hogy miért áll Athelstan olyan közel Ragnarhoz. Eleve azt sem értették Ragnar miért kezdett a még újabb, ismeretlen földek iránt érdeklődni. De Athelstan megértette, és egy elfogadó, befogadó közeget nyújtott (vagyis a Hold támogatását) Ragnar önkifejezésének (Nyilas Napjának).

Úgy gondolom, ha itt két Nyilas Nap lett volna, kívülről sokkal érthetőbb lett volna, hiszen fürödtek volna egymás fényében. A két nagy felfedező, a hit lovagjai! De itt pont arról volt szó, hogy Athelstan a maga Nyilas Holdjával egy olyan befogadó közeget tudott nyújtani Ragnar Nyilas Napjának és felfedezőkedvének, amit más nehezen érthetett meg. (A Nap kifelé áradó, és kicsit nyilvános is, de a befogadás, jellegéből fakadóan, csak annak érezhető, aki felé irányul.) És fordítva is igaz ez, Ragnar melegséggel és megértéssel állt Athelstan mellett hitbéli vívódásai közben.

Engem nagyon megérintett ennek a két férfinak a kapcsolata, mert szerintem nagyon szép példája az őszinte szeretetnek, ráadásul egy pici bepillantást enged a férfi lélekbe, ahova nőként nem túl gyakran kapunk belépőt. Valamint asztrológiai szempontból is, szerintem szépen jellemzi a Nap és Hold kapcsolatokat.

Tetszett? Oszd meg!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.